Van, hogy visszafogom magam, s keresek valami mást, nehogy megunjuk a sok csokit, de ezúttal nem úgy tettem. Diós linzertésztát gyúrtam, a korongokat Hédivel összeraktuk savanykás áfonyalekvárral, utána vastag csokibevonatot kapott. S kiderült: még senki sem unja a csokit:-)
- 40 dkg liszt
- 25 dkg margarin
- 15 dkg porcukor
- 15 dkg darált dió
- csipet só
- lekvár
- 20 dkg étcsokoládé + 5 dkg vaj
Így készült:
A lisztet, sót, cukrot, margarint, darált diót tálba tettem s addig gyúrtam, míg összeállt a tészta.
1 óra pihentetést követően lisztezett deszkán kinyújtottam. A tetejét is liszteztem kissé, meg közben morogtam is vele, mert szeretett szakadni s a nyújtóval együtt elhagyni a deszkát. De végül sikerült.
Nagy pogácsaszaggatóval kiszaggattam, kés segítségével sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam a korongokat.
175 fokon világosra sütöttem őket.
Miután kihűlt, lekvárral párosával összeraktuk őket.
A csokit a vajjal gőz fölött felolvasztottam, s belemártottam a sütiket.
Nagyon finom, omlós, nem túl édes, jó csokis süti lett belőle.
Lekvár kerülhet bele ízlés szerint bármilyen, de ha savanykás, csak előnyére válik:-)
2019.01.02.
Karácsonyra készítettem belőle egy újabb adagot, azzal a különbséggel, hogy egy tojássárga is került bele. Sokkal jobban kezelhető tészta lett belőle, tehát aki nem kerüli a tojást, gyúrja csak bele, ha jót akar magának! 😉
Kisebbekre szabtam, a nagy trakták idején bőben elég a két falatos darab is. Mert a többit is meg kell, illetve kéne kóstolni! 😊
A csokit ezúttal sem sajnáltuk a tetejéről! Ilyenek lettek:
2019.01.02.
Karácsonyra készítettem belőle egy újabb adagot, azzal a különbséggel, hogy egy tojássárga is került bele. Sokkal jobban kezelhető tészta lett belőle, tehát aki nem kerüli a tojást, gyúrja csak bele, ha jót akar magának! 😉
Kisebbekre szabtam, a nagy trakták idején bőben elég a két falatos darab is. Mert a többit is meg kell, illetve kéne kóstolni! 😊
A csokit ezúttal sem sajnáltuk a tetejéről! Ilyenek lettek:
Csak úgy kínálják magukat, nagyon szépek lettek. :)
VálaszTörlés(Csak zárójlebe mondom, hogy a csokit SOHA nem lehet megunni! :D)
Köszönöm, Okki!
TörlésÓ, tudom én, hogy a csoki megunhatatlan:-) Részemről biztos.
Hűha, azt hiszem ha ezt elkészíteném a férjemnek, bármit hajlandó lenne megtenni nekem:)))))
VálaszTörlésAkkor nagyon jól kell időzíteni az elkészítését:-)
TörlésA csokit nem lehet megunni :)Ilyet se késztettem még, pedig szeretem :)
VálaszTörlésJanka, egyetértek:-)
TörlésHát akkor itt az ideje, hogy elkészítsd!
Milyen régen sütöttem, és most hogy elfogadnék egy párat! :) Nagyon jól hangzik a recept és nagyon guszta a végeredmény! :)
VálaszTörlésKöszönöm, Hankka! Ezt megelőzően én sem tudom, mikor sütöttem islert, pedig de szereti mindenki!
Törlés