Édes koszorúk

Tegnapi nap termése. A nagy vihar okozta stressz levezetése céljából sütöttem:-) Zuhogott, fújt, dörgött, villámlott, jégszemek pattogtak. Mondta is Lányom, hogy még panaszkodok, hogy nincs elég eső. Na most már nincs okom panaszra:-)
Pizzát ígértem a fiúknak, s ha már úgyis bekapcsolom a sütőt, hadd tegyen ki magért. Édes kelt tésztát is dagasztottam. Hédi is beállt játszadozni a tésztával. Jó néhány gombócot eltulajdonított, s egész helyes kis koszorúkat sodorgatott-csavargatott.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt (ebből 40 dkg rétesliszt)
• 1 csapott teáskanál só
• 10 dkg cukor+1 evőkanállal
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 citrom lereszelt héja
• 25 dkg margarin
• 3 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 2 dl joghurt
• 2 tojás sárgája
• 1 felvert tojás, kristálycukor és szezámmag a tetejére

Így készült:
A tejet meglangyosítottam, elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.
A lisztet, sót, cukrot, vaníliás cukrot, reszelt citromhéjat tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal. Hozzáadtam a joghurtot ( mikróban egy kicsit meglangyosítottam), tojássárgákat és élesztős tejet.
Megdagasztottam. Kicsit lágynak tűnt, ezért kevés lisztet még tettem bele.
Letakarva fél órát kelesztettem.
Deszkára borítottam, 24 gombócra osztottam. Mindegyiket hosszú rúddá sodortuk, kettéhajtva összesodortuk, majd koszorú alakban összefogtuk.
Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, helyet hagyva közöttük, mert megnőnek. Tojással lekentem, szezámmaggal és cukorral szórtam be.
Az első tepsit hideg sütőbe tettem, beállítottam 185 fokra, s szép pirosra sütöttem őket.
Közben elkészült a többi, de csak akkor kentem le őket, mielőtt sütőbe tettem volna.

Finoman foszlós sütemény lett belőle. Nem túl édes, de a kelt tésztának nem is kell annak lennie. Szerintünk... de hát ízlések és pofonok különböznek. Lekvárral, teával így a legjobb:-)