Tejbegrízes lepény

Nagymamás specialitása volt. Legalábbis sehol máshol nem ettem, csak nála. Mikor lepényt sütött -mi ezt a töltött, olajban sült kelt tésztaféleséget hívtuk lepénynek- , mindig jó sok készült, s többféle töltelékkel: volt szilvalekváros, diós, tejbegrízes. Hogy mindenkinek kedvére tegyen. Én mindegyiket szerettem, de ha szilvalekvárost sikerült megtörni, annak örültem a legjobban.

A kedvencem viszont a kapros-túrós, amit Mama nem sütött soha, mert nem szerették a kaprot. Anyukám viszont mindig készített. Ezúttal is felét így töltöttem. Itt már van lepényrecept, akkor kapros-túrós és tehéntúrós készült.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 1 kg liszt (fele rétesliszt)
• 1 csapott teáskanál só
• 12 dkg margarin
• 2 egész tojás
• 5 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 evőkanál cukor

A töltelékhez:

• 0,5 l tej
• 5 evőkanál gríz
• 1 csomag vaníliás cukor
• 3 evőkanál cukor
• + olaj a sütéshez

Így készült:

Előbb megfőztem a tejbegrízt a hozzávalókból.

A tésztához 3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot s belemorzsoltam az élesztőt.

A liszteket, sót tálba tettem, elmorzsoltam benne a margarint, majd hozzáadtam a tojásokat és az élesztős tejet. Dagasztás közben még annyi tejet adtam hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Én mind az 5 dl-t hozzáöntöttem.

Letakarva hagytam megkelni.

Mikor szépen megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, 26 gombócra osztottam.

Mindegyiket vékonyra nyújtottam, nagyjából téglalap alakúra. Felére rátettem a tölteléket, másik felét ráhajtottam, a széleket körbe lenyomkodtam. 

A tejbegríztöltelék a tészta felébe volt elég.

Serpenyőben olajat melegítettem, annyit, hogy kb. fél centi magasságban legyen.

Kis lángon kisütöttem a lepényeket.

Ilyen sok lett:

A kapros-túrós juhtúróval szokott készülni, ezúttal tehéntejből készült házi sajt került bele lereszelve, kissé sózva, vágott kaporral elkeverve. 

Nagymamám biztosan nem használt margarint a dagasztáshoz, sőt, egyáltalán nem. Viszont ő jó zsíros házi tejet használt, ami nekem éppen nem volt. Talán ezért utolérhetetlen az Ő lepénye... De az is lehet, csupán a kis falusi ház hangulata hiányzik. A házé, amely most is ott áll, bár eléggé szomorú állapotban. De emlékeimben nem ilyennek él.

Szegény ház... De a lepényt azóta is sütöm, ha nem is túl gyakran, de évente 3-4 alkalommal nekiveselkedek. Ahogy ma is, krumplileves mellé másodiknak készült. Kedvencem, a kapros juhtúrós készült, a gyerekek kedvére pedig nem éppen hagyományos töltelékű mogyorókrémes.
Ezúttal igazi juhtúró került bele, még tavaly hoztuk Erdélyből. Lereszelve-sózva-begyúrva bekerült a mélyhűtőbe, ahonnan alkalomadtán előkapok 1-1 csomaggal. Kiolvadás után fogyasztható, s olyan finom, mint frissen. Paradicsommal és friss kenyérrel a legfinomabb, de akkor örülhet a legjobban, ha kapor társaságában lepénybe kerül! :D  (2016.07.05.)